Lakossági devizahitelezés Magyarországon: problémafelmérés és a frankhitelek banki árazásának empirikus vizsgálata

Tanulmányunk első felében a hazai szakmai és közéleti vitákban korábban nem látott, strukturált áttekintést nyújtunk a hazai lakossági deviza-eladósodás mozgatórugóiról, kitérve a nemzetközi összevetésben is egyedülálló hazai folyamatok azonosító jegyeire, a szektor-specifikus sajátosságokra, a deviza-eladósodás mikro-szintű racionális motívumaira. Emellett részletesen elemezzük a racionalitás korlátait, a kockázatészlelés mikro-szintű nehézségeit, valamint az azt nehezítő specifikus makrokörülményeket. A tanulmány első részének zárásaként nem mulasztjuk el a felelősségi dimenziók korábbi érvelésen alapuló – hangsúlyozottan szubjektív – áttekintését sem. A tanulmány második, empirikus része svájci frank alapú hitelek árazása mögött meghúzódó okokat és tényezőket kutatja. A bankokat érő költségsokkok közé alapvetően a devizakamatok és a kockázati felárak változását, a hitelportfólió romlását, valamint a banki különadókat soroljuk. Felmerül a kérdés, hogy ezek a költségekő sokkokat ügyfeleikre. Az empirikus vizsgálatok eredményei alapján mind a lakáscélú, illetve szabad felhasználású jelzáloghitelek kamatait, mind pedig a költségsokkokat képviselő változókat elsőrendű integrált folyamatoknak tekintjük. A tesztek továbbá egyértelműen alátámasztják a kointegrációs kapcsolatok létezését, és leginkább azt valószínűsítik, hogy egyetlen kointegráló vektor létezik mindkét jelzálogkamat esetében. A kointegráló vektorok elemeinek mindegyike szignifikáns és pozitív, vagyis a banki költségsokkok feltehetően valóban tovagyűrűztek a hazai bankok által érvényesített kamatokba. Végül a vektor-hibakorrekciós modellek magyarázó ereje lényegesen felülmúlta a benchmark autoregresszív modellekét.