A köz- és a magánszféra együttmûlödésének néhány vonatkozása

Az állami szféra (központi és helyi) vállalatai és intézményei a költségvetés nagy hányadát kötik le, ugyanakkor a kiszolgálás színvonala egyre több elégedetlenséget vált ki és fékezi a gazdaság fejlõdési lehetõségeit. Ezen szervezetek korábbi formában való mûködése konzerválná a magas költségek mellett alacsony színvonalú ellátást biztosító rendszereket. Tiszta viszonyok teremtésére van szükség, ahol világosan látszik, kinek, mi, mennyibe kerül. Erre kínál egyfajta megoldást a tevékenység-kihelyezés vagy kiszervezés, máképpen közelítve erõforrás-bevonás. A magánszféra vállalatai számára egyfajta stabilitást, a kockázatok mérséklõdését, elõnyös versenypozíciót jelenthet a közfeladatokban való részvétel. A demográfiailag öregedõ társadalom egyre nagyobb terheket ró a közszolgáltatások finanszírozására. Nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy a közszolgáltatások színvonalának megtartása érdekében a kormányzatnak támaszkodnia kell a privát szférára, ugyanis a magánszektor számos esetben innovatívabb megoldásokkal, alacsonyabb költségekkel tud a társadalmi elvárásoknak eleget tenni. Az anyagiakban szûkölködõ kormányzatoknak a hagyományos közbeszerzések mellett alternatív megoldásokat kell találniuk a társadalmi szükségletek minél magasabb színvonalon történõ kielégítése céljából. Az alapvetõ közszolgáltatások biztosítása az állami szektor felelõssége, de a szolgáltatások tervezésére, finanszírozására, kivitelezésére ma már különbözõ megoldások elfogadottak. Az elmúlt években jelentõs fejlõdés figyelhetõ meg a köz- és magánszféra együttmûködését illetõen, fõként a közlekedési infrastruktúra, a környezetvédelem, az oktatás és az egészségügy területein.