The Role Of Ecosystem Services In Rural Tourism: Evaluation Of Carrying Capacity Of Touristic Destinations In Ecologically Sensitive Rural Areas To Prevent Over-Exploitation

Ecosystem services represent the direct and indirect benefits that people derive from ecosystems, and therefore they play an important bridging role in connecting human systems with ecological systems. Therefore, sustainable management of ecosystem services, the processes by which the changing environment produces resources, is essential particularly for those touristic destinations, which are located in ecologically sensitive areas. Conservation strategies, integrating the preserved natural and cultural values are essential for sustainable tourism and maintenance of touristic destinations in order to prevent overexploitation. We propose an ecosystem-centred holistic management structure for rural landscapes, which will enable regional planning strategists and tourism managers to protect rural touristic destinations from overexploitation and planning touristic business volumes according to the carrying capacity of these destinations in an economically feasible way. This includes regional and local development of infrastructures taking into consideration the natural environment, biodiversity, establishing the permanent or temporary no-go zones in natural parks and reserves. The concept of carrying capacity is defined as “the capacity of an ecosystem to support healthy organisms while maintaining its productivity, adaptability, and capability for renewal”, which is fully adaptable for the tourism business, extended by the inherent socio-economical factors. ----------- Az ökoszisztéma szolgáltatások mindazon direkt vagy indirekt előnyöket magukban foglalják, melyeket az ember az ökoszisztémákból kinyerhet. Ezért az ökoszisztéma szolgáltatások egy nagyon jelentős összekötő szerepet játszanak az emberi és az ökológiai rendszerek között. Következésképpen, az ökoszisztéma szolgáltatások fenntartható menedzselése, környezetbarát hasznosítása, kulcsfontosságú különösen a nagy ökológiai érzékenységű területeken lévő turisztikai célok esetében. A megőrzési és fenntartási stratégiáknak integrálni kell ezen turisztikai desztinációk lényegét képező természeti és kulturális értékek védelmét melyek nélkülözhetetlenek a turizmus fenntarthatóságában úgy, hogy lehetővé teszik a túlzott kihasználás elkerülését. Itt egy olyan holisztikus, sokrétű és ökoszisztéma- centrikus kultúrtáj menedzsment rendszert javasolunk, amely lehetővé teszi a regionális stratégiák tervezőinek és a turisztikai szakembereknek, hogy egy gazdaságilag is életképes módon tudják védeni a vidéki turisztikai célokat a túlhasználtságtól építve az adott területek ökológiai eltartó képességére. Ez magában foglalja a természeti környezethez alkalmazkodó infrastruktúra-fejlesztést, a biodiverzitás védelmét, az időleges vagy permanens zárt területek („no-go zónák”) létesítését a nemzeti parkokban és rezervátumokban. Az eltartó képességet úgy definiáljuk, mint „egy ökoszisztémának az egészséges szervezetek létezését fenntartó képessége úgy, hogy produktivitását, alkalmazkodó és megújuló képességét nem veszíti el”. Ez a koncepció teljes mértékben alkalmazható a turizmusra is, kiegészítve a szciális és gazdasági tényezők figyelembe vételével.