Megteremthető-e a globális élelmezésbiztonság?

Nem állt meg a negatív tendencia, a legfrissebb adatok szerint a világon az éhezők száma tovább növekszik. Egybehangzó vélemények szerint a fő élelmezésbiztonsági probléma nem a megtermelt élelmiszer hiánya, hanem annak nem megfelelő elosztása. Ivóvíz, valamint elegendő mennyiségű, biztonságos, megfelelő minőségű és tápanyag-összetételű élelmiszer biztosítása alapvető emberi jog a Föld minden lakója számára. Ennek megteremtése a jelen és jövő generációk számára napjaink egyik legnagyobb kihívása, amelyre megoldást találni nemcsak erkölcsi kötelesség, hanem elengedhetetlenül fontos a világ békéjének és biztonságának a megteremtéséhez is. A Világbank, az ENSZ szervezetek (FAO, IFAD, IFPRI, WFP) és az IFPRI helyzetértékelésében sok a hasonló vonás, mind az okokat, mind a megoldás lehetőségeit illetően. A fejlődő országokban az élelmezés biztonságát és a mezőgazdaságot szükséges a fejlesztési erőfeszítések középpontjába helyezni, meg kell szüntetni az ágazat több évtizedes alulfinanszírozottságát. A nemzetközi szervezetek által ajánlott ún. kétpályás megközelítésben a biztonsági háló megteremtése mellett a mezőgazdasági termelés és termelékenység növelése az alapvető célkitűzés. A világon a szegények és éhezők 75%-a mezőgazdasági kistermelő. Ez a paradoxon egyben a megoldás lehetőségét is jelenti, mivel a kistermelők és családi gazdaságok – külső forrásokra támaszkodva – képesek lennének az önellátáson túl a gazdaság motorjaként funkcionálni. Bolygónk lakossága 2050-re meghaladja a 9 milliárdot. A megnövekedett népesség ellátására a Föld véges természeti erőforrásai csak kis részben biztosítanak fedezetet. A többlettermelés 80%-ban a hozamok, valamint a termelés hatékonyságának, intenzitásának a növelésével érhető el. Ebben az innováció és a technológiai fejlesztések eredményeihez való hozzáférés, a betakarítás utáni termésveszteség csökkentése (utak, raktározás, elsődleges feldolgozás, piaci infrastruktúra stb. révén) és a mezőgazdasági biotechnológia jut szerephez. Az alapkérdés azonban a mezőgazdasági fejlesztés finanszírozása, részben a magán-, részben a közszféra befektetése révén. A finanszírozás viszont nem egyszerűen pénzügyi kérdés, hanem politikai szándékot, elhatározást igényel. --------------------------------------------------- Negative trends are continuing: the most recent data show that the number of starving people in the world continues to increase. It is generally agreed that the key issue in food safety is not the lack of food but the flawed distribution thereof. Access to drinking water and sufficient safe food of appropriate quality and composition is a basic human right to each and every inhabitant of the planet. Ensuring this right for the current and future generations is one of the greatest challenges of our days. Finding a solution is not only a moral duty but is also essential to create peace and security in the world. The World Bank, the UN organisations (FAO, IFAD, IFPRI, WFP) and IFPRI have come to greatly similar conclusions both with respect to the cause and the possible solutions. In developing countries, development efforts should focus on food safety and agriculture. The lack of funding, which has characterised this field for decades, should be rectified. In the so-called two-lane approach proposed by international organisations, the main goals are to create a safety network and to increase agricultural production and productivity. Seventy-five percent of the people starving in the world are small farmers. This paradox may also offer a solution: relying on external resources, small farmers and family farms could not only become self-sustaining but could also act as a driving force of economy. By 2050, the planet’s population will have exceeded 9 billion. The finite natural resources of the Earth are insufficient to feed more than a fraction of this population. Of the extra production, 80% is achieved via increasing yields and boosting the efficiency and intensity of production. This involves access to the results of innovation and technology developments, reducing after-harvest losses (via roads, warehousing, primary processing, market infrastructure etc.), as well as agricultural biotechnology. The key issue, however, is to finance developments in agricultural both from private and public sources. Such funding is not simply a financial issue, but requires a political will and commitment.