A fenntartható fejlődést szolgáló paradigma

Az uralkodó neoklasszikus paradigma alapján a 20. század második felében a gazdasági növekedés a várható klímaváltozás, a Föld természeti erőforrásai és a társadalmi egyenlőtlenségek figyelembevétele nélkül ment végbe. Erre a helyzetre szolgált válaszul a fenntarthatóság koncepciója, amely az utóbbi két évtizedben globális mozgalommá vált, és nemzeti alkalmazkodási stratégiák kidolgozásához vezetett. A gazdaság működésére azonban igazán új paradigma mégsem született, bár a köz¬gazdaságtan a komplexitás irányába látszik fejlődni. Az új (transzdiszciplináris) paradigma eddigi hiánya ellenére a szükséges változások irányai már felismerhetők: a fosszilis energiaforrások mielőbbi helyettesítése és az erdőgazdaság kiemelt kezelése (Low Carbon Economy), valamint az ökoszociális piacgazdaság irányába való fejlődés. Az államoknak ezért (a vállalatokkal és az egyénekkel szemben is) a közérdeket szükséges képviselniük: a beruházások (egy je¬lentős részének) ökológiai, illetve szociális célokra történő reallokálását, mérsékelve az egyes társadalmi rétegek közötti jövedelemkülönbségeket. A polgároknak (fogyasztóknak) pedig környezettudatossá, takarékossá (energia, élelmiszer, víz) és megfontoltabbá (hitel) kell válniuk. Magyar viszonylatban a továbblépéshez tanulmányozni szükséges a gazdaságtudomány új fejleményeit, az egyetemi oktatásban pedig célszerű bevezetni legalább az ökológiai közgazdaságtan alapjait. Modellezéssel pedig fel kellene tárni az egyes gazdasági célok, diszciplínák, gazdasági szereplők és társadalmi rétegek közötti érdekellentétek feloldásának és kezelésének módjait. Gyakorlati lépésként pedig low carbon rendszerű mintatelepülések (ökofalu) létrehozása – ami vonzó példát, húzóerőt jelenthetne a szélesebb körű klímavédelmi törekvések számára – célszerű. ------------------------------------------------------------------ According to the prevailing neoclassical paradigm, economic growth in the second half of the 20th century occurred without consideration for the expected climate change, the Earth’s natural resources or social inequalities. The concept of sustainability was developed to address this situation. Over the last two decades, it has evolved into a global movement and inspired national strategies for adaptation. Still, no really new paradigm has been created for the functioning of the economy, even though the science of economic has shifted toward complexity. Despite the absence of a new (transdisciplinar) paradigm, the directions of required changes are discernible: prompt replacement of fossil energy sources, making forest¬ry a priority (Low Carbon Economy), and embracing eco-social market economy. Consequently, governments are to represent public interests (also vis-a-vis businesses and individuals): they need to reallocate (a significant portion of) spending to ecological and/or social projects, thereby reducing the income gaps between different groups of society. Citizens (consumers), on the other hand, need to develop environmental consciousness, frugality (energy, food, water) and prudent (borrowing). In Hungary, new findings of economics need to be studied, and at least the basics of ecological economics should be made part of the university curricula. Modelling techniques should be used to identify and find solutions for the clashing interest of various economic objectives, disciplines, economic players and social groups. As a practical step, it would be desirable to establish low carbon pilot communities (ecovillages), which would act as an example for and raise awareness of the broader climate protection measures.