Közös Agrárpolitika 2013 után: kihívások és lehetséges válaszok

Az ártámogatási mechanizmusokat 1992 óta fokozatosan felváltották a termeléstől független közvetlen kifizetések, amelyek enyhítették a KAP negatív mellékhatásait. A jelenlegi KAP ugyanis kevésbé torzítja az európai és globális agrárpiacokat, mérsékli a fejlődő országok szegény gazdálkodóinak hátrányos helyzetét, sőt a környezetet jobban terhelő termelésre is mérséklően hat. Ennek ellenére a közvetlen kifizetések és vidékfejlesztési támogatások jelenlegi rendszere egyenlőtlen előnyöket nyújt a tagállamok és az egyes gazdák számára, világos jövedelemelosztási, vidékfejlesztési vagy környezetvédelmi célok megvalósítása nélkül. A vidékfejlesztés és környezetvédelem támogatásának megalapozása gyakran hiányos, a végrehajtás pedig nem eléggé hatékony. Ráadásul a KAP még létező korábbi piaci ártámogatási mechanizmusait (pl. a tejtermékek exporttámogatása, magas importvámok) az EU külkereskedelmi partnerei problémásnak tekintik, ami gyengíti az EU túlzott protekcionizmus leépítésére és a Doha Forduló sikeres befejezésére irányuló tárgyalási pozícióit. Az új KAP célkitűzéseit az alábbi területekre indokolt összpontosítani: fenntarthatóság, az innováció, a kutatás és fejlesztés támogatásával a versenyképesség előmozdítása, a katasztrófák és kockázatok kezelése, a kohézió elősegítése. Ugyanakkor indokolt a gazdaságok jövedelemtámogatásának és a méltányos fogyasztói árak garantálásának fokozatos feladása. A termelési költségek ugyan magasabbak Európában, többek között a szigorú környezetvédelmi és állatjóléti előírások következtében, de a támogatás akkor is jár, ha a gazdák nem termelnek. A földhasználók támogatása önmagában nem növeli az élelmezésbiztonságot, sőt a támogatások környezetvédelmi in¬dokkal sem igazolhatók. A közvetlen kifizetéseket tehát fokozatosan célszerű megszüntetni. Egyes szakértők szerint ezt a pénzösszeget indokolt inkább átcsoportosítani az 1. pillérből a 2. pillérbe. A 2. pillér összegét a kérdéses agrárpolitikai intézkedések eredményessége alapján lehetne meghatározni. A támogatások átcsoportosítása nem garantálja automatikusan a környezetvédelmet vagy a vidékfejlesztést, ezért a jelenlegi programok alapos felülvizsgálatra szorulnak, további intézkedések bevezetése mellett. Újabban előtérbe került az innováció, a kutatás és fejlesztés támogatásával létrehozott új technológiák elterjesztése, különösképpen a klímaváltozással, a biodiverzitással és ahhoz tartozó ökológiai rendszerrel kapcsolatban. Az élelmezésbiztonság a mezőgazdasági technológia folyamatos fejlesztésével és a szegény, élelmiszerhiánnyal küszködő országok termelésének támogatásával fokozható hatékonyan, nem pedig segélyezéssel. The objectives of the new CAP should include: protection of biodiversity, mitigation of climate change, contribution to competitiveness and contribution to cohesion, whereas the objective to support farm incomes and to assure reasonable prices for consumers should be abandoned. SPS should be phased out because these direct payments cannot be justified as income support or compensation for higher costs, or for food security. The future size of the present second Pillar should be based on the merits of the policies in question. Reforms since 1992 set the CAP on the right track, with slow changes. The question arises: what short term changes would be consistent with the desired long-term outcome? The implementation of lower uniform direct payments is a better solution than further modulation. Progressive modulation (capping) is not an efficient way to address inequality and does not address structural problems. It is reasonable to implement cross compliance in the future but no additional standards should be introduced. The introduction of a single agricultural fund (merging pillars 1 and 2) would undermine the credibility of phasing out pillar 1. The budget allocations need to respond to emerging global crises, especially the climate change, which is arguably the greatest challenge encountered by mankind. Science and technology are the keys to such a response since the present availability of large scale low-carbon-technologies is limited. By decreasing agricultural spending, the EU budget should focus on the preservation of biodiversity and mitigation/adaptation to climate change. A CAP reform along these lines will achieve a more reliable food supply, reduced greenhouse gas emissions, greater biodiversity, and more responsible soil and water management at lower costs. It will also help to ensure fair competition among farmers in the internal market, and facilitate responsible trade policies which enhance the legitimacy of the EU in the global community.