Megújulási kényszerhelyzet az agrár-felsőoktatásban

A társadalom helyzete gazdasági teljesítőképességén nyugszik. Ezért olyan érdekrendszer szükséges, amely minden szinten – állami irányítás, intézmény, egyén, gazdasági, társadalmi szervezetek stb. – megkívánja a konstruktív hozzáállást. Kitől várhatja az agrártársadalom a megváltó ötleteket, ha nem az egyetemektől? Ahhoz viszont, hogy a szakemberek meg tudjanak felelni a holnap elvárásainak, az egyetemi képzést már ma korszerűsíteni, nemzetközi színvonalúvá szükséges tenni. A tényleges társadalmi igényeknek megfelelő szakember-kibocsátó kapacitás és a hatékonyságot szolgáló intézményi szerkezet kialakítása indokolt. Természetesen folytatható az elnapolási gyakorlat is, csakhogy a jelen tevékenysége adottságként jelentkezik már a közeljövőben. Nem téveszthető szem elől, hogy a mindenkori gazdasági helyzetek nem sorscsapásként, vagy a véletlen ajándékaként jönnek létre. A gazda gondossága a termésben mutatkozik meg, ami vagy örömre, vagy magyarázkodásra ad okot, de mindenképpen minősít. --------------------- A society’s situation depends on the productivity of its economy. Therefore, an interest system is needed that requires a constructive attitude at every level: state direction, institutional, individual, economic, social organisations, etc. From whom can agricultural society expect redeeming ideas if not from the universities? In order for the experts to be able to meet tomorrow’s expectations, university training needs to be modernised and raised to an international standard today, although in an structured manner. The capacity to produce the number of experts that society actually requires, and the development of an institutional structure that furthers effectiveness, are both required. Naturally, the practice of postponing things can also be continued, except that present-day actions become future characteristics. We should not lose sight of the fact that a given economic situation does not arise either as a stroke of fate nor as the gift of mere chance. The care taken by a farmer shows in his produce, giving rise to either happiness or excuses, but in either case it serves as a qualification.