Dilemmák és kihívások Tajvan agrárgazdaságában

Az írás célja a tajvani mezőgazdaság, valamint vidéki társadalom helyzetének, mai problémáinak átfogó bemutatása. Tajvan látványos gazdasági sikereit alapvetően az exportvezérelt ipari ágazatok alapozták meg, a mezőgaz-daságot viszont mindvégig hatékonysági és versenyképességi problémák kísérik. Tajvannak csupán kis hányada alkalmas művelésre, ráadásul a történeti okok miatt kialakult miniatűr üzemekben termelő gazdák – a rizst leszámítva – nem képesek a lakosság igényeit fedezni. Tajvan így szinte minden más terményből és élelmiszerből jelentős mennyiségű behozatalra szorul. A II. világháború után az 1950-es évtizedben átfogó földreformra került sor a Land to the Tiller elv alapján, földhöz juttatva a korábbi nagybirtokosi rendszer bérlőit, a föld tényleges megművelőit. Gazdaságpolitikai okok miatt azonban a későbbiekben a mezőgazdaságnak alárendelt szerep jutott, így az 1970-es évek látványos gazdasági fellendülésében – az ipari ágazatoktól eltérően – nem játszott közvetlen szerepet. Az ágazat feladata alapvetően a belső élelmiszer-ellátáshoz való hozzájárulás, és csupán néhány termék esetében termel expor-tra. A mezőgazdaság hozzájárulása a GDP-hez, valamint a foglalkoztatási struktúrán belüli aránya egyaránt alacsony. A korábbi kormányzatok nem fordítottak nagy figyelmet a mezőgazdaság fejlesztésére. A legutóbbi években ugyanakkor néhány pozitív jel érezteti a változást, a tajvani mezőgazdaság a nemzetközi piacokon eleve esélytelen mennyiségi és árverseny erőltetése helyett a minőségorientált termelés irányába igyekszik átalakulni. A tajvani agrárgazdaság számos kockázattal és kihívással kénytelen szem-benézni, mint például a vidéki társadalom elöregedése, az elvándorlás, a vidéki és a városi háztartások jövedelme közti szintkülönbség, a művelt terület folyama-tos zsugorodása, a tajvani működő tőke túlzott mértékű átáramlása a Kínai Népköztársaság agrárgazdaságába, továbbá a tajvani lakosság változóban lévő élelmiszer-fogyasztási szokásai. = The aim of the paper is to provide the reader with a comprehensive overview on the state of the Taiwanese agricultural sector and of the problems of local rural soci-ety. The fundamentals of Taiwan’s spectacular economic success were laid down by the export-oriented industrial sectors while the agriculture faced problems of effi-ciency and competitiveness. In case of Taiwan only a small part of the land is arable, moreover due to historic reasons farmers work on small-size farmlands, therefore, except for rice they are unable to meet the food demands of the population. Hence, Taiwan needs significant imports from all other crops and foodstuffs. After the Second World War, during the 1950’s decade a comprehensive land re-form took place in Taiwan on the basis of „Land to the Tiller” principle. In fact, those people who were tenants of the former latifundial system, the actual tillers became landowners. However, by economic policy considerations agriculture later became subordinated behind the export-oriented sectors. The agriculture could not play substantial and direct role in the take-off and prosperity in the 1970s. Then role of agriculture was – and still is – to contribute to the domestic food supply, and only a few products are exported. Its contribution to the GDP is low as well as its ration in the total employment. The previous governments did not pay too much attention to develop the agricultural sector, however during the recent years there are some positive signs. Instead of pushing forward to the international com-petition in terms of quantities or prices, Taiwanese agriculture strives for the quality-oriented development. There are a few risks and challenges the Taiwanese agricul-ture must face and tackle, like the ageing of the rural society, the outbound migra-tion from rural areas, the disparity between the urban and rural households, the constantly shrinking arable lands and the excessive outflow of Taiwanese FDI, espe-cially the agriculture of mainland China moreover the changing food consumption patterns.