A diótermesztés és a kapcsolódó posztharveszt tevékenység ökonómiai elemzése

A tanulmányban arra a kérdésre keresem a választ, hogy gazdaságos tevékenység-e a diótermelés a hazai természeti és gazdasági környezetben. Ré-szcélkitűzésem annak megállapítása, hogy milyen naturális ráfordítások, illetve termelési költségek szükségesek a diótermeléshez, milyen hozamszint, ér-tékesítési ár, valamint termelési érték érhető el, milyen jövedelemtermelő képes-ség, jövedelmezőség és hatékonyság jellemzi a termelést, gazdaságos-e egy dióültetvény létesítése a teljes ültetvény-élettartamot tekintve, illetve hogy a posztharveszt tevékenységet is igénylő száraz héjas dió vagy a posztharveszt nélküli nyers héjas dió termelése a hatékonyabb. A tanulmányban két rendszer összehasonlítása történik, az első verzióban a termelő egy dióültetvényt telepít és a diót nyers héjas formában értékesíti, a másik verzióban az ültetvénytelepítés mellett egy szárítóüzem beruházása is megtörténik, ebben az esetben a termék a száraz héjas dió. Ha a termelő a diót betakarítás után nyers tömegben, azonnal értékesíti, az összes termelési költsége a termőévekben eléri a 974 ezer Ft/ha-t. Az elérhető hozamszint 2,63 t/ha 396 Ft/kg-os értékesítési ár mellett, az elérhető nyeresége 138 ezer Ft/ha 14,19%-os költségarányos jövedelmezőség mellett. Amennyiben a termelő szárított héjas diót értékesít, a termelési költsége 25%-kal magasabb a nyers dió előállításához képest a szárítás költsége miatt, a poszt-harveszt veszteséggel korrigálva 1,84 t/ha az átlagos hozam, azonban az ér-tékesítési átlagára jóval magasabb (883 Ft/kg), így nyeresége hektáronként 475 ezer Ft, 39,01% költségarányos jövedelmezőség mellett. Megállapítható tehát, hogy egy átlagos termőévben a diótermelés posztharveszt tevékenység nélkül is nyereséges, azonban jelentősen javítja a hatékonyságot, ha a termelő szárítva értékesíti termékét. A beruházásgazdaságossági számítás elvégzése után láthatóvá vált, hogy a nyers héjas dió előállítása gazdaságtalan, az ültetvény nem térül meg a teljes élettartam (30 év) alatt, míg a diótermesztés posztharveszt beruházással együtt hatékony és gazdaságos, ugyanis mind a nettó jelenérték, mind a belső megtérülési ráta kedvezőbb értékeket kapott, mint az első ver-zióban, a megtérülés a 21. évben következik be. = In the present study I examined the question whether walnut production under domestic natural and economic circumstances can be considered to be a profitable activity or not. My partial objective is to determine, what level of natural inputs and production costs are required for walnut production, what yield level, selling price and production value can be attained, what level of profitability, rentability and effi-ciency may production have, is the establishment of a walnut orchard profitable on the entire lifespan of the plantation, and the production of which is more efficient: the dry shelled walnut production requiring postharvest activity or the raw, shelled walnut without postharvest activities. In this study, comparison of two systems is conducted. First version: producer establishes a walnut plantation and sells walnut raw and shelled. Second version: producer also invests into a drying facility, and in this case the end product is the dry, shelled walnut. If the producer sells walnut right after harvest in a raw bulk, total production costs in productive years reaches 974 thousand HUF/ha. Attainable yield is 2.63 t/ha with 396 HUF/kg selling price, therefore the profit is 138 thousand HUF/ha with 14.19% cost-related profitability. In the case when the producer sells dried, shelled walnut, production costs are 25% higher compared to that of raw walnut due to the cost of drying. By calculating with the postharvest loss, average yield is 1.84 t/ha, however, its selling price is way higher (883 HUF/kg), therefore the profit per hectare reaches 475 thousand HUF with 39.01% cost-related profitability. Thus, it can be stated that walnut production in an average year may be profitable even without postharvest, but efficiency is improved significantly when the producer sells the products dried. Investment profitability analysis revealed that production of raw, shelled walnut is not economically viable, since the plantation does not pay off on its entire lifespan (30 years), while walnut production with postharvest is efficient and rentable, since both net present value (NPV) and internal rate of return (IRR) showed more favourable values than in the previous case, and the orchard pays off in the 21th year after establishment.