Kis és nagy gazdaságok Magyarországon – integrációs kapcsolatok: történeti áttekintés

A rendszerváltó országok többségében az új választott kormányok – hazai és nemzetközi tanácsadókra hallgatva – a döntően nagyüzemi mezőgazdaságukat nyugat- európai mintára kis családi gazdaságokon alapulóra kívánták átalakítani. Ennek érdekében privatizálták a mezőgazdaságot, kistulajdonokat hoztak létre és törvényeket hoztak a birtoknagyságok korlátozására, amelyek máig fennmaradtak. A későbbi gyakorlat azonban másképpen alakult. Több országban – így Magyarországon is – megmaradtak, illetve újjáalakultak a nagybirtokok. Ennek fő oka volt a nyugatitól eltérő történelmi fejlődés és a társadalmi tudat alakulása ezekben az országokban. A kis családi gazdálkodásnak csak csekély hagyományai voltak. A szocializmus évtizedei előtt hosszú múltra nyúlt vissza a nagybirtokok dominanciája. A szocializmus alatt generációk nőttek fel csupán a nagyüzemi gazdálkodást ismerve. A fejlettebb kelet-közép-európai országokban a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok az átlagos életszínvonalhoz mérve viszonylagos jólétet teremtettek dolgozóik számára. A rendszerváltozás idején a gazdasági racionalitás – így a tőkeellátottság és a korszerű tőke –, illetve a munkatermelékenység kívánalma nagyobb gazdasági egységek kialakítását igényelte akkor már Nyugat-Európában is. Magyarországon ezeknek a tényezőknek a következtében, továbbá a privatizációs és az egyéb gazdaságnagyságot korlátozó törvények hiátusai, valamint a gazdálkodni nem kívánó új birtokosok bérleti lehetőségei miatt sok nagy magángazdaság alakult már a privatizáció idején is. A termelőszövetkezetek jelentős része sem oszlott fel. Később a termelőszövetkezetek elleni diszkriminációs intézkedések hatására többségük gazdasági társasággá alakult. Az állami gazdaságok privatizációjának eredményeképpen azok is társasági formát öltöttek. Részben a korlátozó intézkedések elkerülésére, részben a nagyobb profit érdekében számos mezőgazdasági, továbbá élelmiszer-feldolgozó, kereskedő, szolgáltató és egyéb vállalat egyesült nagy részvénytársaságokba. Ezekben a nagy részvényesek többnyire pénzügyi befektetők lettek. Ily módon gyakorlatilag sokezer hektáros, nagy állatállománnyal rendelkező gazdaságok jöttek létre. Ezek a több vállalatot és birtokot magukban foglaló ún. agrárintegrációk a kisbirtokok jelentős részét is integrálták. Utóbbiak – bár telekkönyvi tulajdonukat megtartották – elvesztve önállóságukat kvázi beolvadtak a nagybirtokos gazdálkodásba. Ez a folyamat a mai napig tart. A statisztikai adatok szerint a nagy kiterjedésű, jelentős értéket termelő gazdaságok foglalják el a mezőgazdasági terület nagy részét. A társaságok egyenkénti vizsgálata is azt mutatja, hogy habár különböző részegységekből álló, de valójában egységesen irányított több ezer, sőt több százezer hektáros gazdaságok is működnek Magyarországon. Az ismeretek alapján valószínűsíthető, hogy más volt európai szocialista országban is hasonló birtokrendszerek alakultak ki. = In most transition countries, the first newly elected governments decided on promoting the change from large scale agriculture to small scale family farming, following the West European model. Their political decisions were supported by internal and international advisers. Small properties were created by the agricultural privatizations and the maximum farm sizes were legally limited. Different restrictions were also introduced against exceeding these limits. These limitations are still in force in Hungary. However, the real development has significantly differed from the original political intentions. In many countries, among them in Hungary, large farms survived or revived. One reason of this was that the historical development of farming was quite different from that of West Europe. Small farming had not much tradition in these countries. Before the decades of Socialism, large estates were dominant for centuries and then generations grew up without possessing the skills needed for small farming. In the more developed socialist countries large farms became well equipped during the time, their productivity grew and could ensure better living conditions for many labourers than their fathers and grandfathers had. It must be mentioned that at the time of transition there was a shift towards larger farms in many West European countries as well, owing to higher productivity requirements. The other reasons of the revival of large farms – at least in Hungary - were the deficiencies of legislation. The limit of farm size was applied for instance to persons and not to families. Furthermore, large areas of land also could also be rented from owners who did not farm on their new properties. Many cooperative farms survived and formed companies while state farms transformed into private companies as well. Later, many agricultural companies, food processing and other firms, domestic and foreign trade enterprises, servicing firms, etc. were united by large shareholder investors in huge joint-stock companies. They are called agro integrations. A closer inspection of individual companies shows, that while they may belong to various shareholders, they have a common leadership and farm on hundreds of thousands hectares with large amounts of live stock. In general, these farms also integrate many small holdings, either in the form of renting or in some other manner. This model of large estates is very likely to be similar in some other former Socialist countries in the region.