Magyarország és az ASEAN-országok külgazdasági kapcsolatai, különös tekintettel az agrártermékek kereskedelmére

A jelen tanulmány szerzői az ASEAN-régió államai között fél évszázada megkezdődött gazdasági integrációs folyamat fejlődésének rövid áttekintésén túl a Magyarország és az ASE AN közötti kapcsolatok gazdasági, társadalmi és politikai vonatkozásainak elemző feltárására vállalkoztak. A kutatási téma aktualitását alátámasztja, hogy a Kormány megkülönböztetett fontosságot tulajdonít az ázsiai gazdaságokkal történő külgazdasági kapcsolatok erősítésének. Ezt a szándékot fejezi ki a 2012-ben megfogalmazott ún. keleti nyitás külgazdasági stratégiája, ám ez a hazai külkereskedelmi statisztika adatainak tükrében egyelőre nem látszik kiugróan sikeresnek. Mivel meggyőződésünk, hogy a fokozottabb keleti nyitás gondolata Magyarország gazdasági érdekei szempontjából mindenképpen pozitív, fontos és kívánatos irány, úgy gondoljuk, hogy az eddigi visszafogott eredmények hátterében elsősorban a célországok piaci mechanizmusai, a helyi ellátási lánc szereplői és a potenciális partnerek nem kellő ismerete áll. Úgy gondoljuk, hogy a magyar külgazdasági törekvések eredményesebbé tételéhez a helyi sajátosságok, beleértve az adott célpiacokon felmerülő tényleges kereslet alaposabb vizsgálatára, megismerésére van szükség. Mindez nemcsak az ázsiai „nagyokra” – mint Kína, India, Japán –, hanem a náluk kisebb, de népesség és gazdasági teljesítmény tekintetében – összességében – egy további gazdasági nagyhatalom mutatóit magáénak tudó ASEAN-országokra is érvényes. A tíz délkelet-ázsiai ország alkotta tömörülés ráadásul szintén gyorsan fejlődik, világgazdasági súlya növekszik. Az ASEAN-régióban zajló dinamikus gazdasági és társadalmi fejlődés – és ezzel párhuzamosan a növekvő fizetőképes kereslet – elvben ösztönzően hathat a magyar vállalkozásokra is. A gyakorlatban azonban még mindig meglehetősen kevés magyar vállalkozás kész és képes a régió országainak piacára belépni és ott hosszabb távon is eredményesen működni. Ismert tény, hogy a rendszerváltozás óta a magyar külkereskedelem erősen, talán túlzottan is erősen koncentrált az EU-tagországok irányában. Az ASEAN-országok értelemszerűen már csak a földrajzi távolság miatt sem válhatnak az uniós piac alternatívájává, ugyanakkor segíthetik e túlzott koncentráció bizonyos fokú oldását és pótlólagos lehetőségeket nyújtanának a magyar áruk és még inkább a magyar szolgáltatások, illetve know-how exportjának. Az ASEAN-régió részesedése a teljes magyar külkereskedelmi forgalmon belül ma igen kicsi, ráadásul a külkereskedelmi forgalmi számadatok alapján Magyarország számára ez a térség inkább importforrást, mint exportpiacot jelent. Önmagában nem tekinthető problémának, ha az import összege meghaladja az exportét ebben a relációban, ez csupán annyit jelent, hogy más országok beszállítói helyett érdemesebb ezekből az országokból vásárolni. Mindez nagyjában-egészében vonatkozik az agrár-külkereskedelem szűkebb területére is: Magyarország számos olyan terméket szerez be az ASEAN-országokból, amelyek éghajlati vagy más okok miatt nem állíthatók elő belföldön vagy akár Európában (fűszerek, déligyümölcsök stb.). A régió nyilvánvalóan nem lehet hosszú távon sem a magyar agrárexport fő célpiaca, ugyanakkor a jelenlegi forgalom növelésére, a kapcsolatok ezen a területen való bővítésére még bőven adódna mozgástér. Erre lehet egy jó példa a tanulmány utolsó fejezetében Vietnám vonatkozásában felvázolt lehetőség. Az ASEAN-országok többségével ellentétben a magyar–vietnámi politikai és külgazdasági kapcsolatok nem a rendszerváltozás idején kezdődtek, hanem sokkal korábbra nyúlnak vissza. Ennek potenciális előnyeit – a Magyarországon végzett vietnámi szakemberek kapcsolati tőkéjét, szimpátiáját, a magyar agrártermékek és technológiák, valamint az agrárium területén elért kutatási-fejlesztési eredményeink jó hírét – az utóbbi kéthárom évtizedben magyar részről nem sikerült megfelelően kamatoztatni. Vietnám, bár politikai berendezkedése még mindig szocialista, ám gazdaságfejlesztési stratégiája, gazdaságpolitikája egyre inkább piacgazdasági alapokon áll. A kilencvenmilliós ország gyorsan és igen eredményesen fejlődik, hiba lenne az ebből adódó lehetőségeket kihasználatlanul hagyni. = In addition to a brief review of the economic integration process among the states of the ASEAN region, the authors of this study aimed to examine and analyse the main economic, social and political characteristics of the Hungary-ASEAN relations. The importance of this topic is underlined by the fact that the Hungarian government attaches great importance to the improvement of the economic relations with Asian economies. This intention was expressed by a new foreign economic strategy ‘Eastern opening’, announced by the government in 2012, even though the foreign trade statistical figures did not justify its success until now. The authors consider that an increasing opening towards the East serves the economic interests of Hungary, and that this is a right and desirable direction to proceed, and believe that behind the modest results there might be insufficient knowledge of the market mechanisms, the actors of the local supply chains and the potential partners. To make the Hungarian economic endeavours in this direction more successful, a more thorough examination of the local characteristics – including the actual demand arising in the targeted markets – is necessary. This opinion is relevant to not only the Asian ‘Giants’ such as China, India and Japan, but also to smaller states, like the ASEAN members, which - together - in terms of population and economic performance – reach the dimensions of an economic great power as well. Furthermore, the integration of the ten Southeast Asian countries is developing rapidly, which is coupled with their increasing weight in the world trade. The dynamic economic and social development in the ASEAN region – and in parallel with this the growing demands and purchasing power – may encourage the Hungarian ventures in theory. In practice, however, there are still very few Hungarian entrepreneurs who are ready and able to enter the markets of the countries in the region and operate successfully there in the long term. It is a well-known fact that the since the time of the change of regime, Hungarian foreign trade has become strongly concentrated towards the European Union (EU) Member States. The ASEAN countries – because of the geographic distance and by other reasons – cannot be an alternative to the EU market; however, to a certain extent they can relieve this one-sided concentration and may provide additional opportunities for the export of Hungarian goods, and rather for the export of Hungarian services and know-how. The share of the ASEAN region within the entire Hungarian foreign trade turnover is small nowadays, furthermore – as per the statistical figures – this region is rather an import resource for Hungary than an export market. This fact – just itself –should not be considered as a problem. When the amount of imports exceeds exports, that means that it is more worthwhile to do business with suppliers from those countries than with others. All this is relevant to the field of agricultural trade as well: Hungary imports a range of commodities which cannot be produced by domestic farmers or in Europe (spices, tropical fruits etc.). It is evident that the ASEAN region cannot be the major market for Hungarian agricultural exports, not even in the long term. However, there are still many opportunities to increase the turnover of goods and services and enhance the co-operation in this geographic region. In the last section, the authors outline an example in the case of Vietnam – co-operation of joint public warehousing of agricultural commodities – which may be a good example for the promising potential opportunities. In contrast with the majority of the ASEAN countries, the Hungary-Vietnamese political and economic relations started much before the regime change in Hungary. However, the potential advantages arose from this fact – the network of connections and the sympathy of Vietnamese professionals who graduated in Hungary, the reputation and popularity of Hungarian agricultural products and technologies, the achievements of R&D in the field of agriculture – could not be utilized from Hungarian side. Vietnam, however, still preserved its socialist political establishment, but in terms of its economic development strategy and economic policy has gradually been standing on the basis of market orientation. Vietnam, with its population of ninety million, shows a rapid and successful development and it means there are good opportunities even for Hungarian entrepreneurs. It would be a mistake to leave these potentials unused.