Versenystratégiák az élelmiszeriparban

Az élelmiszeriparon belül a kilencvenes évek elején elkezdődött átalakulás és az ezzel járó előnyök kihasználása jó úton halad. A kérdőíves felmérés stratégiai részének tanulságai között figyelemreméltó tény, minden vállalati nagyságban megfigyelhető a vevőorientáció növekedése. Fontos körülmény továbbá a termelőkkel és beszállítókkal való hosszú távú kapcsolattartásra, a jó viszony elérésére való törekvés elterjedése. Az élelmiszeripari vállalatoknak a termelők integrálására való hajlama egyre fokozódik. Elmondható, hogy az élelmiszeripar szereplőinek beállítottsága minden szinten marketingorientálttá vált, a hosszú távú stratégiai szemlélet térnyerése a kis- és középvállalatok esetében azonban még nem jellemző. Negatívumként az iparág szereplőinek a gazdaság helyzetéhez való borúlátó hozzáállás, a nem megfelelő tájékozottság (még a versenytársakról sem), az elektronikus kommunikáció, a tréningek, valamint az újfajta menedzsment-módszerek hiánya, az alacsony kutatási-fejlesztési beruházások, a magyarországi márkák külföldön való ismeretlensége említhető. -------------- Transformation begun in the early nineties, along with the exploitation of advantages deriving from it, is well progressing in Hungarian food industry. Among the facts found in the strategic part of a questionnaire survey, it is most remarkable that the increase of buyer- orientation has taken place in companies of any size category. Another important fact is the tendency to establish long-term connections and good relations to both producers and suppliers. Also, the inclination of companies in Hungarian food industry to integrate producers is constantly increasing. The attitude of food industry operators has become marketing- oriented on every level, whereas long-term strategic attitude has not yet typically gained ground in small and medium-sized companies. Negative phenomena are: the pessimistic attitude of some food industry operators to the economic situation; non-sufficient information (even of competitors); the lack of electronic communication, training, and new management methods; scarce research & development investments; and the fact that Hungarian products are unknown abroad.