Történeti ökológiai lábnyom becslése a mezőgazdaság kialakulásától napjainkig

A legelterjedtebb alternatív mutatószám, az ökolábnyom alkalmazhatósága széles körű, ám leginkább időbeli összehasonlításra használható, az adatgyűjtést végző Global Footprint Network (GFN) ugyanakkor csak 1961-től publikálja az ada¬to¬kat, így történelmi távlatokban eddig nem volt alkalmazható a mutató. Model¬lünkben az ökológiai lábnyom és a GDP közötti kapcsolat alapján történeti GDP-adatokból becsültük meg az ökológiai lábnyom nagyságát, majd ezt hasonlítottuk össze a biokapacitással és a népesség számával. Megállapítottuk, hogy a bolygó éven¬te termelődő természeti erőforrásait mekkora arányban használták fel az egyes kor¬okban. Ezt a Föld „telítettségének” neveztük el. Tanulmányunkban az ered¬mé¬nyeket az ember bioszféra-átalakító tevékenységének kiemelt időpontjaiban mu¬tat¬juk be. Kutatásunk során arra a következtetésre jutottunk, hogy a fenntarthatatlan fejlődés elsődleges oka a túlfogyasztás, nem pedig az amúgy is tetőződni látszó népességnövekedés. Közel 12 ezer éven át ugyanis a bolygó telítettsége arányosan változott a népesség növekedésével, míg az ipari forradalom és a mai gazdasági paradigma térnyerése (kb. 18202) óta a fogyasztás és telítettség mértéke – először a történelemben – messze meghaladja a népesség növekedését. -------------- The ecological footprint is by far the most widespread and popular alternative indicator. It is best suited for temporary comparisons, much less applicable to compare regions, products or companies. However, data has been published by the think-tank Global Footprint Network since 1961 only, so until now, the indicator cannot be used in historical perspectives. We would like to add this data row to the historical statistics ‘scientific movement’. In our model we found an extremely strong correlation between the ecological footprint and GDP, so we were able to estimate the long term EF of the world from historic GDP data, and to compare it with the corresponding figures of world population and biocapacity. We show the proportion we use from the total reproduction of planet Earth in different ages. We coined this “Earth fullness”. In the current study we present our results in the ages of the “big jumps” of mankind. From our analysis we have drawn the consequence that the primary factor of unsustainability is overconsumption, not population growth (which tends to culminate anyway). This is because for almost 12 thousand years the fullness of the Earth changed proportionally to the growth of the population, however there has been a dramatic change from the beginning of the industrial revolution and the spread of the current economic paradigm (approximately 1820). The level of consumption and Earth fullness far exceeds the population growth – for the first time in history.