Gyógyír vagy placebó a forint leértékelése?

A tanulmány első része a fejlett országok szakirodaimának elemzésével azt igazolja, hogy az árfolyam és az élelmiszergazdasági export között nem mutatható ki szoros kapcsolat. A munka második része a forint/euró árfolyam és az élelmiszergazdasági export összefüggéseit vizsgálja az 1996. január-2004. április 100 hónapjára vonatkozó adatok alapján. A magyar élelmiszer-gazdasági export erőteljes ciklikusságot mutat. A forint reáleffektív árfolyama és a ciklikus hatásoktól megtisztított export-idősor adatai között végzett regresszió analízis eredményei azt igazolják, hogy szignifikáns, de viszonylag laza összefüggés volt kimutatható az árfolyam és az export között a forint előre bejelentett, csúszó leértékelésének időszakában. A csúszó leértékelés megszüntetését követően az árfolyam és az export értéke között nem volt kimutatható értelmezhető kapcsolat. Ez arra hívja fel a figyelmet, hogy a gazdálkodó szervezetek gyakran a kivitel „minden áron” történő növelésével kívánják fokozni árbevétel-tömegüket. A dolgozat harmadik részében a szerzők statisztikai adatokkal igazolják, hogy a magyar mezőgazdaság területegységre jutó hozamai felét-harmadát érik el a fejlett európai országokénak, a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékeink export-átlagára számos esetben csak töredéke a világszínvonalon is versenyképes agrártermelő államok termékeinek. Vagyis sokkal nagyobb a baj annál, semmint azt a leértékelés, mint gyógyszer orvosolni tudná, ezért a leértékelés inkább placebó. ------------ In the first part of this study we analysed the literature of developed countries and showed that there was no close relationship between exchange rate and food export. In the second part we examined the relationship between the HUFEuro exchange rate and food export on the basis o f date collected during 100 months between January 1996 and April 2004. Export by the Hungarian food industry displayed a strongly cyclic pattern. Regression analysis between the realistic- effective exchange rate of HUF and timed-export purged of its cyclic nature showed a significant but loose relationship between exchange rate and export during the period of planned, sliding devaluation. Following the period of sliding devaluation no interpretably relationship could be detected between exchange rate and export. This indicated that the authorities tended to increase exports frequently at “any price” in order to increase their proceeds. In the third part of this study we collected statistical data showing that the yield per unit land area of Hungarian agriculture is a half to a third of that of developed European countries. Furthermore the average export of Hungarian agricultural and food industrial products is in many cases a mere fraction of that of competing products from states possessing well-developed agriculture. Thus our problems are much more serious than that could be cured by devaluation, which would serve as a placebo rather than a balsam in our case.