A közfoglalkoztatás tapasztalatai és eredményei két észak-alföldi városban

Az elmúlt két évtized alatt az aktív korú, tartósan munkanélküli személyek megsegítésére a különböző kormányok egyaránt a közfoglalkoztatási programokat támogatták, amelyeket döntően a helyi önkormányzatok szerveztek meg. A szakértők szerint az eltérő érdekek mentén kiépült másodlagos munkaerőpiac többnyire a célcsoport ellátórendszerben történő cirkulációs mozgatását segíti elő, tehát a reintegráció helyett konzerválhatja a meglévő társadalmi és gazdasági problémákat. Az eddigi makroszintű hatásvizsgálatok szerint a programok alacsony reintegrációs hatásúak. Jelen kutatómunka célja az volt, hogy jól szervezett, konkrét programok esetén magasabb kimenetet tárjak fel. Ehhez két észak-alföldi város, Debrecen és Hajdúböszörmény programszervezési és kiközvetítési gyakorlatát (menedzsment) elemeztem, továbbá a résztvevők munkaerő-piaci helyzetét követtem nyomon. Új módszertani megközelítéssel, a longitudinális panelvizsgálat alkalmazásával, a debreceni programok eredménye szerint az egykori résztvevőknek 22,06%-a, a hajdúböszörményi esetén 19,37%-a rendelkezett bejelentett munkaviszonnyal. Az elhelyezkedés egyik kulcsfontosságú változójának tekinthető a végzettség, amit a jó közepes (r = –0,578) korrelációs együttható értéke is alátámasztott. Megállapítható, hogy a reintegráció endogén tényezői, mint a menedzsment, a programszervezés és a célzott kiközvetítés gyakorlata vagy a piacképes szakismeret átadása mérvadó, érvényesült a „megfelelő helyen és időben a megfelelő ember” elve. A mindenkori gazdaság helyzete exogén tényezőként jelentkezett. A hajdúböszörményi vizsgálatnál felmértem a megkérdezettek mezőgazdasági kapcsolódását is. Habár a mintába kerültek 85%-a rendelkezett termelésre alkalmas saját kerttel, csak 39,1%-uk gazdálkodott benne, és döntően önellátási célból. ------------------------ Over the last two decades different governments have preferred public employment to mobilise the long-term unemployed people of active age, which were managed decisively by local councils. According to experts, the secondary labour market is created according to several interests and works with the same group of people in the care system, so instead of reintegrating the target group it can perpetuate the existing social and economic problems. According to the current macro-level impact assessments the programmes have low reintegration effects. The purpose of the research was to explore a higher output in the case of well organised, specific programmes. To this the programme organisational and referral practice (management) of two northern great plain cities, Debrecen and Hajdúböszörmény were analysed, and furthermore I followed up the labour market situation of the participants. With a new methodological approach, applying a longitudinal panel study, in case of the programmes in Debrecen 22. 1% of the former participants, and in case of programme in Hajdúböszörmény, 19. 4% of the participants had a declared employment relationship. The education can be considered as a key variable of employment, which was confirmed by the moderate (r = -0.578) correlation coefficient. The endogenous factors of reintegration such as the management, the practice of programme organisation and targeted referral or the transfer of marketable skills were decisive for successful outcomes, and the principle of ‘at the right time and place the right people’ has prevailed. The actual economic situation occurred as an exogenous factor. In the study of Hajdúböszörmény, I surveyed the agricultural connection of the respondents. Although 85% of the sample had their own garden, only 39.1% of them farmed and mostly for self-supply purposes.