Magyar szövetkezeti hitelintézetek szerepe az agrárfinanszírozásban

A szövetkezeti hitelintézetek 160 éve vannak jelen Magyarországon, és az 1950-es évek elején végrehajtott állami felszámolásukat követően újraélesztett takarékszövetkezetek is már közel 60 éve bizonyítják életképességüket, de a hazai gazdaságot a válság kirobbanása óta jellemző alulfinanszírozottság új feladatok elé állítja ezeket. Míg az ezredfordulón alig több mint 4%-os piaci részesedéssel rendelkeztek a mezőgazdaság finanszírozásában, addig napjainkban ez az arány már 15 és 20% között mozog. Az írás a szövetkezeti hitelintézetek agrárfinanszírozással összefüggő kérdéseit vizsgálja, és arra igyekszik rámutatni, hogy egyrészről hagyományaiknál, lehetőségeiknél és sajátosságaiknál fogva kifejezetten alkalmasak a magyar agrárgazdaság finanszírozására, másrészről ennek érdekében meg kell szüntetni az akadályokat, amik gátolják szerepvállalásukat e területen. Ezek közül a két legjelentősebb a hálózatszerű működés kialakítása, másrészről a szolgáltatási színvonal egységesítése, melyek nélkül a szövetkezeti szektor nem lesz képes jelentős mértékben növelni piaci részesedését. Emellett a leírtak alapján a hazai szövetkezeti hitelintézeteknél is igazolva látjuk, hogy a szektor és szereplőinek gazdasági kiegyenlítő erejét is figyelembe véve a takarékszövetkezetek szerepének újragondolása, aktivitásuk, részesedésük növelése pártolandó.------------------------Cooperative Banks have existed in Hungary for more than 160 years, and the re-newed Savings Cooperatives have been demonstrating for 60 years the reason for their existence, but the under-financing of the domestic economy, which is symptomatic in Hungary during the financial crisis, gives them a lot of new tasks. The Co-operatives had around 4 % of market share in rural loans in 2000 but currently this figure is be-tween 15 and 20 %. This paper researches the questions of rural financing connected with Co-operative banks and shows that they are capable of resolving the financial problems of Hungarian agriculture by means of their traditions, facilities and particu-larities. The most important tasks are the creation of a network and to standardise their services because, without these steps, the sector will not be capable of increasing its market share. On the basis of the results presented in this paper it seems to be con-firmed that, considering the countervailing power of the Co-operatives, their role needs rethinking and supporting in order to increase both their activities and their market share.