A Jövedelmi Viszonyok Szociális Következményei A Mezőgazdaságban

Egy társadalom zavartalan működésének, fejlődésének alapvető feltétele a benne élő egyének, néprétegek, foglalkoztatottak stb. jövedelem-viszonyainak alakulása, következésképpen jóléte. A tanulmány szerzői, a Gazdálkodás küldetésének megfelelően, az agrárnépesség ebbéli helyzetét vizsgálták. Az agrárgazdaságban foglalkoztatottak száma közvetlenül a rendszerváltás után példátlan módon lecsökkent és mérsékeltebb ütemben, de a folyamat napjainkig tart. Kérdésként fogalmazódik meg, hol, és egyáltalán talált-e munkát, megélhetést a több százezres korábbi mezőgazdasági munkás? Az ágazatban maradt munkavállalók mintegy felerészt alkalmazottak, a többiek gyakorlatilag önfoglalkoztatók. Keresetük jelentősen elmarad a társadalmi átlagtól, a felzárkózás jelei sem találhatók. Különösen kedvezőtlenek a kilátásaik a jövőt, azaz a nyugdíjakat illetően. Ebben a sokak számára reménytelen helyzetben a társadalmat képviselő kormányzatnak kell cselekedni. Javaslataink szerint a foglalkoztatási támogatások működtetése, a társadalombiztosításban való részvétel előmozdítása, az agrártámogatási rendszerekhez kapcsolódó foglalkoztatás ösztönzése lehet a célravezető. --------------------------------------------------------- It is essential for the smooth functioning and development of a society that the income conditions and consequently the prosperity of its individual members, social groups, employees, etc. improve. The authors of the study, in accordance with the mission of Gazdálkodás, examined the situation of the agricultural population in relation to this. The number of people employed in agriculture dropped drastically right after the regime change and continues to decline, though more moderately, to this day. One could ask where, if at all, the several hundred thousand former farm workers found jobs. Half of those who remain in the sector are employees, the rest are basically self-employed. Their earnings lag far behind the national average and there are no observable signs of this gap being bridged. Their future prospects, namely their retirement pensions, are particularly unfavourable. In this, for many, hopeless situation, it is the role of Government, representing society, to act. It is the authors’ suggestion that the operation of employment subsidies, the encouragement of participation in the social security system and the incentivisation of employment related to the agricultural support system, could be effective.