A vidéki hálózatok tevékenysége az Európai Unióban, kételyek és esélyek

A tagállamok cselekvési tervét és a felállított struktúrákat áttekintve megállapítható, hogy főleg azok az államok tudtak eredményes intézményrendszert kialakítani 2008 óta, akiknek önkéntesen hálózatba szerveződő csoportjai már korábban is működtek. Számos tagállamban a hálózati koordináló feladatok ellátását külön kompetenciának tekintik, és speciális képzést indítanak a szakemberek felkészítésére. A képzett animátorok kulcsszereplői a hálózatok működtetésének. Feladatuk, hogy szervezői tevékenységük révén aktivizálják a hálózatok szereplőit, aktualizálják, mozgósítsák a már kialakult partneri kapcsolatokat, szervezzék a hálózaton belüli és kívüli tapasztalatcseréket, rendszeresen informálják a nemzeti és uniós szintű projektekről, rendeletmódosításokról a helyi szintű szereplőket, összehangolják a helyi szereplők munkáját, helyet biztosítsanak a hálózati tagoknak a közös gondolkodásra és a közös munkára, a HACS-okat folyamatosan informálják a fent említettekről és az új módszerekről, tanulmányokról. A felsorolt feladatokra olyan embereket választanak ki, akik az ehhez szükséges tudást felnőttoktatás során elsajátították és rendelkeznek azokkal a készségekkel, amelyek szükségesek a több száz vagy akár több ezer ember közötti kommunikációjához és szervezéséhez. Általában több szinten neveznek ki animátorokat, hogy a kisebb csoportok kialakításával megkönnyítsék a munkafolyamatokat és az adott témakörért, csoportért felelős személy bevonásával koordinálják a hálózat résztvevőit. Azokban a tagállamokban, ahol az önszerveződési készség alacsony és felülről irányított „hálózatosodást” kellett végrehajtani, ott a cselekvési tervek eredményessége is alacsonyabb. Sok esetben a vidékfejlesztési programok kommunikálása nem jut el a célszemélyekhez, a kedvezményezettekhez, vagyis a hálózatok legalsóbb szintjére. Ez a probléma gyengítheti a legérintettebb csoportok motivációját a hálózatépítésben. A hálózatok 2008–2010 közötti periódusának eredményessége jól mérhető különböző indikátorokkal. Ezek az indikátorok a hálózatban aktívan részt vevők száma, az eredményes vidékfejlesztési projektek számának növekedése, a nemzetközi kooperációk gyarapodása és hatékonysága, valamint a vidéki térségek szereplőinek mobilizálása, motiváltságuk kifejeződése a véleménynyilvánításokban és a rendezvényeken az aktív részvételekben. A Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat 2008–2010 közötti működése alatt a nemzeti vidékfejlesztési stratégiába való beillesztése és a hálózat megismertetése megtörtént a vidéki szereplők körében. Azok a szakemberek (helyi akciócsoportok, kutatók, helyi vidékfejlesztési irodavezetők, szaktanácsadók, városi önkormányzatok), akik napi szinten tájékozódnak az EU vidékfejlesztési programjainak végrehajtásáról, már ismerik az új intézményt és aktívan részt is vesznek az általa szervezett programokon, visszajelzéseikkel segítik működését. Ezzel ellentétben a gazdák, vállalkozók, falusi önkormányzatok nem váltak eléggé aktívvá a hálózat munkájában és nem mutatnak tájékozottságot a vidéki hálózati programok céljaiban sem. Ennek a problémának a megoldásában nagy segítséget nyújtana a korábban megtervezett és a cselekvési tervben is szereplő helyi kontaktpontok megvalósítása, melyek nagyobb eredményességgel lennének képesek megszólítani a vidéken élőket és „bottom-up” módon közvetítenék a helyben megfogalmazott igényeket és véleményeket a döntéshozók felé. A vidékfejlesztési hálózat integrálása a nemzeti agrárintézményi struktúrába még nem fejeződött be, ennek következménye, hogy nem alakult ki a valós helye, rendeltetése a magyar vidéki életben a térségek fejlesztésében, nem került be a köztudatba, hogy a döntéshozói láncban mely szinten szerepel, és milyen kérdésekkel lehet az MNVH-hoz fordulni. Véleményünk szerint a jövőben nagyobb hangsúlyt szükséges fektetni a jó gyakorlatok (best practice) átadásának módjára, mivel ez az Európai Vidékfejlesztési Hálózat egyik fő célkitűzése közé is tartozik. A jó gyakorlatok átadása módja annak, hogy azok a vidékfejlesztési programok valósuljanak meg, melyek korábban más nemzetközi gyakorlatban már beváltak. Ennek legjobb színtere a know-how-k, konferenciák és a tanulmányutak szervezése. A nemzetközi tapasztalatok és kapcsolatok építése szerényen valósult meg az elmúlt két évben. A nemzetközi partnerség kiépítéséhez szükség van az MNVH közreműködésére, mely összekötő szerepet játszhatna a szakmai kapcsolatok és a hosszú távú eredményes partnerség kiépítésében. Magyarországon is előremutató lenne a hálózatszervező, animátori kompetencia oktatása és elsajátítása, mely a koordinálásban, szervezésben részt vevő munkatársak eredményességét, a vidéken élő emberek hatékonyabb motiválását segítené elő mind nemzeti, mind nemzetközi területen. ------------------------------------------ 2010 was the year of the Mid-Term Evaluation (MTE) of the Rural Development Programmes for 2007-2013 in the European Union. Halfway through the programming cycle, the MTE was a significant moment of reflection on the effectiveness and efficiency of how programme resources had been utilised and the results and impacts achieved. The results of the European Network for Rural Development (ENRD) are also examined in this period. The ENRD is two years old. Its purpose is to act as a catalyst for the Rural Development Programs of the 27 Member States. The Contact Point of the ENRD, which is responsible for communication between the networks of the Member States and organises the European level programs such as the LEADER partnership research, is also involved. On the national level, the National Rural Networks (NRNs) support the exchange of good practice in Europe and within the respective country, help identify international rural projects and act as a link between governments and local stakeholders. In our publication first of all we tried to review the best practices and the most useful solutions in the Member States. Second, we carried out a survey of the results of the Hungarian National Rural Network (HNRN). In Hungary the NRN started to build good relationships with the local stakeholders, villagers, researchers and members of the government. We therefore interviewed these people and asked their opinion on the actions of the HNRN in the last two years. We looked into how the HNRN could reach these stakeholders and associations, what their opinions were, and finally how the Hungarian network could achieve its goals.