Az EU-s támogatások és a tagállamok közigazgatásának kapcsolata

Az Európai Unió regionális politikájának intézményi háttere jogszabályokban került lefektetésre. Az intézményrendszer felállítása és működtetése az EU-tárgyalásoknak is kiemelt témája volt. A megkövetelt végrehajtási rendszer minden tagállamban – akár régi, akár újonnan csatlakozott – a meglévő közigazgatási rendszerre épült. Ugyanakkor nem lényegtelen, hogy míg az ún. régi tagállamok, és ezért maga az EU-szabályozás is már az elmúlt 25-35 évben a „New Public Management” eszméjében élt és fejlődött, addig az újonnan csatlakozók még az ezredfordulón is inkább egy bürokratikus közigazgatást működtettek, és kevésbé volt jelen a szolgáltatói szemlélet, illetve eredményorientáció. Annak ellenére, hogy az új tagállamok jelentős időnyomásra állították fel intézményrendszerüket, és a közigazgatási kultúra változása is folyamatosan jelen van még ma is az uniós források felhasználásában (szigorúan pénzügyileg nézve), ez nem okozott hátrányt. A V4 országok a forráslehívások tekintetében nem egy régi tagállamot is megelőznek. Vagyis az az állítás, hogy nem tudjuk az EU-s forrásokat felhasználni, megdőlni látszik (persze a programok jogi, EU általi zárása még hátra van). ----------------------------------------- The institutional background for the Community regional policy was set forth in legal regulations. Setting up and operating the institutional system was a priority topic at the accession negotiations as well. The required implementation system was built on the existing system of public administration in every country, whether old or new Member State. It needs to be pointed out, however, that while the old Member States – and the Community regulations themselves – have existed and developed in an environment infused with the theory of ‘New Public Management’ over the last 25 to 35 years, the new Member States were running a rather bureaucratic public administration system even at the turn of the millennium. The aspects of being a service provider and of focusing on goals were less prominent. Despite the fact that the new Member States were under significant time pressure when setting up their institutional systems, and the culture of public administration is still evolving, utilisation of Community subsidies – from a strictly financial perspective – was not hindered. The V4 countries are ahead of more than one old member state in terms of the proportion of funds called down. There fore the claim that we are unable to utilise the Community funds seems to be overturned (of course the legal closing of the programmes by the Community has not yet been performed).