A Vidékfejlesztés Új Kutatási Programja

A Debreceni Egyetem Agrárgazdasági és Vidékfejlesztési Karának szellemi arcéle eleve regionális beállítottságú, nemcsak földrajzi elhelyezkedése miatt, hanem alapítása szerint is célzottan Kelet-Magyarország térségének központi tudományos műhelye, Kárpát-medencei vonzáskörzetével együtt ilyen módon in-tegrátora kell legyen annak a progressziónak, amit egyszerűen vidékfejlesztési diszciplínának nevezünk. Az eddigi gazdasági vonulatok szerint a vidéknek defi-niált itteni térségek egyik sajnálatos közös vonása az egyre táguló társadalmi kü-lönbségekben jelenik meg, alapprobléma a gazdagság és szegénység közötti sza-kadék mélyülése. Ez az állapot ellenkezik az emberi toleranciával, s gátja min-den életminőséget javító, jóléti társadalmi törekvésnek. A régió vidékfejlesztésé-nek, mint alapkérdését ragadja meg az új kutatási program: a társadalmi aszimmetriákat, ezek feltárását és kezelését közgazdasági és más kapcsolódó eszközökkel, ami a viták után címadó gondolata is lehet a programnak. A kistérségi mélységű feltárásokra épülnek azok a társadalmi-gazdasági mo-dellek, amelyek hidat képeznek és átjárhatóvá teszik az elméleti ismeretanyag és a gyakorlati megvalósítás mechanizmusát. Az elhangzott előadás, s most ez a cikk vitára kívánja bocsátani a kutatási program hipotézisét, szerkezeti felépíté-sét és a működtetés mikéntjét, azzal a céllal, hogy a programban folyó alkalma-zott kutatások kiállják a gyakorlat próbáját, s tudományos értékét a megismé-telhetőségen lehessen lemérni. Továbblépésre a regionalitás ne jelentsen korlátot, módszerében hasonló térségekben is alkalmazható legyen. A program gyakorlati céljai: • a családi munkajövedelmek esélyeinek javítása, • a művelődés, • a testi és lelki egészségfenntartás és állapotjavítás, • az önfejlődés feltételeinek megteremtése, • progresszió a települések gazdasági és szellemi fejlesztésében („misszió elv”), • a lakosság megtartásának stabilizálása, • a „vonzerő” megjelenítése, • tőkebefogadás és működtetés feltételeinek megteremtése. XXXXXXXXXXXXX The intellectual profile and principles of the Agricultural and Regional Development Faculty of Debrecen University are regionally oriented, not only due to its geographical position, but because its founding aim was to be the central scientific workshop for the East of Hungary region. Couple this with its role as the focal point for the Carpathian Basin area and it is obvious that it has to be the integrator for the process known simply as the discipline of Regional Development. Economic trends to date show that one of the unfortunate common characteristics of areas defined as regions manifests itself as increasing social inequality, the root problem being the widening gulf between wealth and poverty. This situation defies human tolerance and is an obstacle to all efforts by social welfare to improve standards of living. The new research programme tackles the fundamental question of the regional development of this area: the uncovering and management of social asymmetries, using economic and other relevant tools, which, following the arguments could be the guiding concept of the programme. The socio-economic models, which form bridges and enable us to traverse from theoretical knowledge to the mechanics of practical implementation, are built on explorations on the small area level. The lecture that was delivered, and now this article, seek to present for argument the hypothesis, structure and operation of the research programme, with a view to testing in practise the research utilised during the programme and measuring its scientific value through reproduction. Regionalism should not be a barrier to advancement and its methods should be applicable in similar areas. The practical aims of the programme are: • an improvement in the opportunities for family income, • education, • the maintenance and improvement of physical and mental health, • the creation of the conditions needed for self-development, • progress in the economic and intellectual development of settlements (“mission principle”), • the stabilisation of population retention, • an evocation of “the forces of attraction”, • the creation of the prerequisites for capital investment and utilisation. We often come across the verbal presence of these issues, but rarely their scientific execution or practical implementation, which can be seen as a type of intellectual debt. With regard to the programme’s structure, it appears necessary to think in terms of sub-programmes, a breakdown by subject and the connected elaboration of some parts. At the same time, due to the depth of breakdown required for some areas, an organisational system is required for the programme in order to produce the syntheses from which practical recommendations and generalisations on dissemination beyond the region can follow.