Az agrártermelés értékesítési láncai Magyarországon és Erdélyben 1945 előtt

A nyugat-európai szövetkezeti modellek sajátos módon adoptált és adaptált formákban, típusokban honosíttattak meg Kelet-Közép-Európa államaiban, így Magyarországon, majd Erdélyben is, mely 1918-20 között Románia részévé vált. Tanulmányunk néhány kutatás-módszertani kérdés mentén a magyar országos szövetkezeti intézmények kialakulását és modernizációban betöltött szerepét vázolja föl, kitérve olyan regionális szervezetekre is, amelyek központi szövetkezeti, valamint közigazgatási- minisztériumi kezdeményezésre alakultak meg egy gazdaságilag fejletlenebb régió modernizálása céljából, az ún. erdélyrészi (székelyföldi) régiófejlesztési akció keretében 100 évvel ezelőtt. Javaslatunk, hogy a gazdag múltú és sikeresnek bizonyult, ám sajnos 1945 után elsorvasztott polgári szövetkezeti mozgalmunk jelentőségét a mai szempontok, prioritások szerint inter- és multidiszciplinárisan közelítse meg a gazdaságtörténet, hiszen számos tanulság és máig hasznosítható következtetés vonható le a szövetkezeti mozgalom (intézmény- és ideológiatörténetének) megismeréséből. Elsősorban a szövetkezeti mozgalom gazdasági funkcióját tekintve az országos kiterjedésű szövetkezeti agrárértékesítő láncok, hálózatok versenyképessége, exportképessége, többletjövedelmeket generáló képessége figyelemreméltó. Másodsorban pedig társadalmi funkcióját tekintve az államháztartási bevételeket növelő, közjavakat és szolgáltatásokat, munkahelyeket létrehozó funkciója miatt tekinthető jelentősnek és fontosnak az 1885-1945 között működött polgári szövetkezeti intézményrendszer, mely ezáltal a mezőgazdaság- és vidékfejlesztés, illetve a szociálpolitika fontos pillérévé vált.-----------------------The Western-European cooperative models were adopted uniquely in the East-Central –European countries and were adapted to their specific social and economic contexts by different cooperative types and in various forms, thus in Hungary and Transylvania, the latter region becoming part of Romania since 1918. Our study presents along some specific research-questions and methodological hy-potheses the development of the country-wide cooperative institutions and their role in socail and economic modernization, emphasizing also those regional organizations, which were constituted on the impetus of the central cooperative organs or on the ini-tiative of the ministries and state-administration. These all aimed the modernization of the economically underdeveloped regions, e.g. the ministerial action (program) for the development of the Transylvanian (Szekler) region between 1902-1918. We propose that the economic history should take an interdisciplinary approach when it presents the importance of the cooperative movement with its economically rich and geographically well extended, socially very dense network of cooperatives, that unfortunately were nationalized after 1945. The reassessment of this great cooperativemovement heritage gives us, in present, valuable examples of good practice, especially concerning the present CAP inside the European Union and the micro-regional development in Hungary, in Romania and in Transylvania. Primarily, it is worth noting that regarding the economic force of the cooperative movement, the country-wide agricultural marketing cooperative networks and chains were competitive, were activ in exports and generated added value and extra incomes for the membership. Secondly, concerning the social and market function of cooperatives: they raised even the budget incomes, while they also created common goods, services, and workplaces, thus the civil cooperative movement that functioned between 1885 and 1945 had fufilled these social functions, becoming an important pillar of the agricultural and regional development and of the social policy, as well.