Alkalmazkodási kényszerben a magyar agrárgazdaság

Az agrárgazdaság újabb alkalmazkodási feladat előtt áll. A világpiacon – Európában és itthon is – egyszerre erősödik a kereslet a mezőgazdasági termékek iránt az élelmiszerek és a bioenergia piacán. E folyamat egybeesik az éghajlatváltozással összefüggő nagyobb termelési kockázatokkal, valamint a Közös Agrárpolitika soros felülvizsgálatával, illetve az összevont gazdaságtámogatási rendszer (SPS) hazai bevezetésével. A szakértői elemzések, a gazdaságmatematikai modellek különböző eredményei azt valószínűsítik, hogy a jelenleg uralkodó fejlődési trendek, alkalmazkodási és együttműködési készségek mentén a magyar agrárgazdaság 2013-ig inkább lemaradást, mintsem felzárkózást hozó pályára sodródik. Ezen a pályán alig nő a termelés, stagnálnak a reáljövedelmek, az állattenyésztés térvesztése nem áll meg. Ez a jövőkép azonban nem fátum! Van kedvezőbb fejlődési pálya is, amelyen a termelés mennyisége 25%-kal, a reáljövedelem akár 50%-kal is gyarapodhat, miközben a fenntarthatóság követelményei sem sérülnek. A felzárkózás esélye reális. Ehhez a termékpályák minden szakaszában fejlesztések, gyakorlatorientált kutatások, oktatás és szaktanácsadás szükséges – ami rendkívül tőke-, innováció- és együttműködés-igényes! - The agricultural economy is facing a new adaptation task. In both the food and bio-energy markets, demand for agricultural produce is growing on the world market – both in Europe and at home. This process coincides with greater production risks related to climate change, as well as with the next review of the Common Agricultural Policy and the introduction in Hungary of the Single Payment Scheme (SPS). According to expert analyses and the various results of economic mathematical models it appears probable that as a result of the development trends and the adaptation and cooperation skills currently holding sway, by 2013 the Hungarian agricultural economy is more likely be on the path to lagging behind than catching up. On this path production hardly increases, real income stagnates and animal husbandry continues to lose ground. Such future prospects are not, however, set in stone! There exists a more advantageous development path on which production can increase by 25% and real incomes by up to 50%, all without adverse effect on the requirements for sustainability. The prospects for catching up are realistic. It requires development, practice-oriented research, education and expert advice at every stage of the production path – which is extremely capital-, innovation-, and cooperation-intensive!