Magánerdő-Gazdálkodás Az Agrár Vállalkozásokban

Az új Nemzeti Erdőstratégiában megfogalmazott erdőtelepítési előirányzatok sikere alapvetően a földtulajdonosok döntéseitől függ, mivel új erdők gyakorlati-lag csak a jelenlegi mezőgazdasági művelési ágba sorolt magántulajdonban lévő földterületeken telepíthetők. Vizsgálatunk alapján megállapítható, hogy Nyugat-Dunántúlon azoknak a gazdáknak a körében, akik – a növénytermesztés és az ál-lattenyésztés mellett – már ma is rendelkeznek erdőterületekkel, viszonylag so-kan lennének hajlandóak újabb erdőket telepíteni gyenge minőségű szántó- és gyepterületeiken. Végső elhatározásukat azonban a támogatások alakulásától te-szik függővé. Azt várják, hogy a telepítés költségeinek normatív támogatásán felül részesüljenek abból az Európai Unióban szokásos támogatásból is, amely az erdővel betelepített területek több évtizedig elmaradó jövedelmét pótolja. Mivel az őshonos fafajok telepítései a vadkárokkal szemben jóval érzékenyebbek, ará-nyuk a programban előirányzott mértékig csak akkor lesz növelhető, ha a kárel-hárítás nagy költségei továbbra is megkülönböztetett támogatási célként szere-pelnek. A támogatási rendszer körültekintő alakítása tehát egyre fontosabb, ma már szinte egyedüli eszköze az Erdőstratégia céljai megvalósításának. A gyenge minőségű szántó- és gyepterületek erdősítése szükségszerűen felveti a mező- és erdőgazdálkodás egy vállalaton belüli társításának kérdéseit. Felmé-résünk eredményei azt mutatják, hogy az erdők telepítési és művelési technoló-giájának megváltozása, speciális eszközszükséglete következtében napjainkban már alig érvényesül az erdőgazdálkodásnak a növénytermelés idényszerű mun-kaerő-felhasználását kiegyenlítő hatása. További vizsgálatok lennének szüksége-sek azonban ahhoz, hogy a modern, természetközeli erdőgazdálkodásban (pél-dául a szálalásos erdőművelésben) milyen lehetőségek rejlenek a mezőgazdasági vállalatok erőforrásainak jobb kihasználására, bevételi forrásainak bővítésére (erdei haszonvételek, falusi turizmus stb.). The targets for forest plantation in the new National Forests Strategy depend fundamentally on the decisions of private landowners, because new forests can only be planted on private land presently classed for agricultural cultivation. Our investigations has shown that relatively many farmers in Western Dunántúl (Trans-Danubia) who already posses forests would be prepared to plant new forests on poor arable and grazing land in addition to plant cultivation and animal husbandry. Their final decision for going ahead depends on the extent of support. Farmers expect to receive in addition to the normative support for costs of plantation the usual European Union support, which compensates for the income from forested land lost for decades. As plantations of indigenous species are far more sensitive to damages by wild animals, their occurrence in the targeted proportion can only be increased if the large costs of damage control are carried on being listed for differential target support. A carefully considered construction of support system plays an increasingly important role; it is almost the last resort in these days for achieving the targets of Forestry Strategy. The forestation of poor arable and grazing land inevitably brings forward the problems of coupling agriculture and forestry activities within one enterprise. According to our studies due to changes in the technology of forest plantation and cultivation and the use special machinery, the balancing effects of seasonal work in plant cultivation and forestry hardly apply in these days. Further studies would be required to explore the scope for better utilization of human resources and enhancement of income in modern nature friendly forestry (for example, special forestry practices, leasing, village tourism, etc.).